Enni vagy nem enni? – Miként beszéljünk az iskolában az élelmezésről?  címmel rendezett  kerekasztal beszélgetést az EAThink2015 projekt és a Fejlesztés Európai Éve keretében az Anthropolis Egyesület. A beszélgetésen résztvevő tanárok és civil szakmai szervezetek képviselői azon kérdéseket igyekeztek körbejárni, hogy mikor kell és milyen módszerekkel érdemes a diákok az élelmezéssel, a lokális és globális összefüggésekkel, a fenntarthatósággal kapcsolatos tudatos szemléletformálását megkezdeni; van-e rá esély, hogy az iskolában jó gyakorlatokat, fenntartható megoldásokat láthassanak, vagy mire ad lehetőséget az iskolakertek létrehozása?

A beszélgetésben elhangzott, hogy sok esetben a tanárok számára is szükséges a szemléletváltás, az aktuális anyagok és globális ismeretek. Nagyon fontos a diák, szülő és tanár kölcsönös párbeszéde az élelmezéssel kapcsolatos kérdésekben is, így lehet elérni, hogy ezek ne csak egy tanult folyamat, hanem egy gyakorlat részei legyenek. Az élelmezés kérdése bőven túllép az osztálytermen, kezdve az iskolai étkezés nyújtotta lehetőségektől, a behozott tízórain keresztül, az iskolán kívül gyakorolt szokásokig. Számos helyi kezdeményezés létezik, hogy a diákok – tanárok és szülők – szemét felnyissák a pazarlásra, a túlzott csomagolóanyag használatra, az egészséges, illetve szezonális étkezésre, de átfogó szinten az oktatás nem foglalkozik a kérdéssel. Egyes felülről jövő intézkedések – például a menzareform – végiggondolatlansága, vagy megfelelő kipróbálás hiányában pedig akár kontraproduktívak is lehetnek. Az iskolai kertek létrehozása az ismereteken túl, jelentős pedagógiai hasznot is hozhatnak az iskolák számára, az országban sejtszerűen egyre többen próbálkoznak ezzel a lehetőséggel.  Ugyanakkor, mint elhangzott, az élelmezésről jóformán minden órán, a jelenlegi tanterv keretén belül is lenne mód beszélni, számos ponthoz, játékosan is csatolható, így akár az énekórán is sorra vehetjük a magyar népdalokban előforduló, hazánkra jellemző, hagyományos élelmiszereket.